A kis tények

Ugy éltem veled, mint aki előtt nem egy élet áll, és kapkodva: soha nem is gondoltam rá, hogy valaha elapadhat, ami annyira bőven táplált s pezsdített, szent erőd, s miközben szállt év s évtized, még mindig csak a holnapi vágy vagy a ma mámora kápráztatott: túlkeveset törődtem a kis tényekkel, pedig fontosak: úgy magasztaltam női voltodat, hogy már ezzel elhanyagoltalak, el, mint társamat a társadalomban; be sok fáj, amit mind szívből akartam – nem értem rá, hogy megtegyem-kimondjam!