Lelkeknek egyessége

Ha tudott rólad, aki csókol, és ha tudom, hogy rád gondol: téged éltet, s te beleköltözöl, édes kisértet, és az idézett és aki idéz, egymást növeli: lelkeknek mesés egyessége ez, oly keveredések tükörjátéka, amikkel az élet, máskor csak lopva s kényszerből igéz: hűség s hűtlenség jajdul össze bennem féltékeny és oldozó szeretetben (kettőben három és három az egyben!) s mint túlvilág kérdi a pillanat, hogy ami még te, már az se te? – Vagy, hogy ami nem te, még az is te vagy?