Az álom gyanui

Miket szervezel, Álom? Randevúkat, sírontúli érintkezéseket, pótolni a sokat, mi elveszett, éltetni hacsak árnyát is a multnak? Be jó vagy, be irgalmas! Nyomorúltak hitem szárnyai, s fáj a képzelet: sose voltam koldusabb, betegebb, soha még irgalmadra rászorúltabb: segíts hát te, ahogy tudsz! Mámor, ész vissza nem hozza, erő, semmi pénz, őt, testileg, és semmi szenvedés; de te igen! – nagynéha csak, de úgy, hogy felrázod vele az ős gyanút: Hátha van az Itt s Ott közt mégis út?