Légy ma te tiltás!

Pár héttel a végzetes nap előtt – Haljunk meg? – hívtál, ahogy egykor én. – Most tudnék! – s nevettél, oly könnyedén, hogy szavadra nem ébredt gyanu: sőt még dicsértem is a nyugodt erőt, mellyel végigtekintettél, szegény barátnőm, szivünk tiltott életén: úgy látszott, hited ujra nagyra nőtt. Most folyton hallom hívó szavadat. Akkor hagytál el? Akkor hagytalak cserben? Jaj nekem… Édes áldozat, ne rakj rám még egy terhet: légy te ma, légy ma te tiltás: ne kövessen a másik nő, – mint te, szeret és anya!