Balatonföldvár

Mekkorát nőtt füzes, nád, fű, bokor! Az idegen villából némi rom van csak, s mint uj őserdő, lepi gyom, a kertben, hol (még háborúban) oly komolytalan kockáztattuk komoly tisztességünket: ajtón, ablakon zár volt s redőny, s ma alig jelzi nyom, hogy boldog szállás volt valamikor. Neked sincs nyomod. Mint harc dühe itt, úgy dúltak benned csöndes napjaid: magam járom rejtekünk útjait. Rom s bozót mind tele kísértetekkel: együtt vagy az eltűnt idegenekkel? Akkor jó itt… Gyom, nőjj be, rom, temess el!