Szárszó

Minden a régi: itt a tó, a pad, itt vártál, itt öleltél, itt a nádas, ezt jártuk, s itt a szobád, itt az ágyad, benne ébredek: tavaly e falak közt bújtunk meg, s egyedűl ma se hagy se ház, se hegycsúcs; ami láthatárnak, az keretednek is jó: szinte árad s csordúl Észak, Dél, Kelet és Nyugat. Soha egyedűl, mindig egyedűl! Kereslek, várlak, reménytelenűl, de a vágy az emléknek is örűl s körém fest, rácsnak, édes árnyalak: minden a régi!… De hogy mégse vagy, s hogy mindenütt, a szív beleszakad.