53.

Szárszó

Minden a régi: itt a tó, a pad,
itt vártál, itt öleltél, itt a nádas,
ezt jártuk, s itt a szobád, itt az ágyad,
benne ébredek: tavaly e falak
közt bújtunk meg, s egyedűl ma se hagy
se ház, se hegycsúcs; ami láthatárnak,
az keretednek is jó: szinte árad
s csordúl Észak, Dél, Kelet és Nyugat.
Soha egyedűl, mindig egyedűl!
Kereslek, várlak, reménytelenűl,
de a vágy az emléknek is örűl
s körém fest, rácsnak, édes árnyalak:
minden a régi!… De hogy mégse vagy,
s hogy mindenütt, a szív beleszakad.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]