Pár négyszögláb rét…

Cickafark, zsálya, szöcske, hangya, tetvek s föld s levegő még csöppebb férgei, pár négyszögláb rét sürgő népe, ti, mi célnak, jognak, mily véletleneknek játéka, hogy tovább vagytok, lehettek, hogy szabad élnetek, s im, társai, kortársai maradtatok, pici fények, az én világtükör szivemnek, mikor ő, kire mindig gondolok, nincs már s nem lesz soha, bár több s nagyobb volt nekem, mint napok és csillagok? Folyton megalázol, egyszeri lét! Folyton, te közönyös! Ragyog az ég, s tudomásúl se veszi gyermekét.