Ahol élőbb a föld
Vannak helyek, ahol élőbb a föld, |
útak, melyek lángolnak, vagy sajognak |
s akárhol leszel, mindig visszahoznak, |
tájak, melyek már túlvilági kört |
zárnak körénk, itt a kék, ott a zöld: |
a gyöngyös Tejút könnyeiddel oktat |
s annál a fánál erősebben ott vagy, |
mint bárki bárhol: delet és gyönyört |
őrzöl, s az téged. Igy szövődsz bele |
a Mindenségbe, élet és mese: |
nem is hiányzol sehol sohase. |
Mindez sok, s kevés: ez ébreszt, ez altat: |
örök jelenlét, noha képzelet csak… |
Hogy szerezhet szív szíven ily hatalmat?! |
|
|