Csodálatos-rémületes

Hiányoddal vagy jelen: a szegényebb világ fájóbb, de több lett: reggelek gyöngyház csöndje, dél lángja emleget, s holdas tavunk éji bűvöletének sóvárabb rabja, ajzottan, a lélek, mint mikor csókod még nyugtatta: szebb, elveszthetőbb, hívóbb, beszédesebb a csodálatos-rémületes élet. Gondolatom tükrét csiszolta ki halálod? A szivéit? Valami uj ízt termelt, színt, látást: isteni érzékenység gyúl fényben s fény alatt: izgalma rejt, izgalma mutogat, az gazdagítja koldus kínomat.