Tavaly még

Szép volt, tavaly még, e fenyvek alatt: tiltott Jóm, mindig vártál valahol, fény, kelni kész a láthatár alól, ha kértelek rá: repesett a nap a holnap elé! Hogy vagy: a tudat húsz-évnyi megszokás csókjaiból lassan, s már magát is felejtve, oly biztossá épitette álmodat (álmomat rólad), hogy, noha tiportan, mint soha még, volt kedvem élni, voltam, mert voltál te is, vigasz, fogyhatatlan. Több tilt ma, nem szó s törvény: semmi vagy, s majdnem az én is!… Óh, tavalyi Nap, veled vacogok lent a föld alatt.