Képzelt párbeszéd
| Szóltál? – Nem. – De hisz most is szólsz! – Szivedben |
| sirdogálok. – Ott vagy hát? – Te tudod. |
| – Ott vagy, de titok, hogy mi. – Az vagyok, |
| aminek gondolsz. – Többnek lehetetlen, |
| mégis csak árny vagy. – Tavaly szeretetlen |
| hittél éppilyen árnynak. – Óh, azok |
| más halál voltak, azok a napok, |
| haragos hetek, órák! – Mindaketten |
| romboltuk egymást. – Én, én, tégedet! |
| – S téged én. – Drágám, te, Kiszenvedett, |
| te engem csak magaddal: odalett |
| veled minden örömöm. – Tudom, érzem, |
| siratlak is már, túlvilági férjem! |
| – Sírj, sírj, szivem, kisértet-feleségem! |
|
|