Szárnyrakelt hangszerek

Drágám, de jó volt milliárd ideg lázhálójában zsongó szerveid gyönyörét, az élet ős titkait benned és érted, általad s veled érezni-kapni, mikor megeredt lélek és test és csordúlt és telibb és zengőbb volt, mint a mestereik keze alatt szárnyrakelt hangszerek! Be jó voltál, Mindenség burka, rajtam, s be fájt elhagyni húsodat, viharban és napfényben; bár amikor akartam, mindig rám csukódhattál… De mi vagy, mi vagy most? Szó, név, semmi, gondolat. Legédesebb, és legborzalmasabb!