Egészség
Te szítottad legjobban azt az érzést, |
hogy jó lenni, hogy élő tűz vagyok, |
hogy otthon a Mindenben: áthalok |
a Kezdetbe: tudatom vágyva néz szét |
s mohón issza a nyugodt egyetértést |
a harcos részek közt: az a Titok |
nyilt általad, melytől nevet kapott |
egykor valami világnagy Egészség. |
Mit sok-sok együtt, te egymagad adtad, |
mit sok-sok alig, te tetőzve!… Vagy csak |
képzeltem?… Mindegy: minden nőt miattad |
szerettem: mindre futotta belőled… |
Nem is érzek most sem eget, se földet: |
mindenek szive, mindig nélkülözlek. |
|
|