Darázsraj

Nézhetnélek már higgadtan, ahogy a barmok (s a hivők s az okosak!) nézik a halált, nem egy pillanat kényszerít is rá, de úgy támolyog még bennem, kedves, a fogyatkozott élet, hogy gyógyító hatalmadat idézni a sírás is többet ad, mint a nyugodt ész. Hogy lett volna jobb, mit hibáztam s te hol s mért: ez s ilyen kín-darázsraj zsong körűl szüntelen, s ha jön is (mert jött: ég tudja, milyen sugallatra s ahonnan nem hihettem) segítség: feléd, eljátszott szerelmem, minden mulasztás jóvátehetetlen.