Túlélt mese

Kép, – ni, mint kislány, a Nemzetiben Szent-Iván-éj lepke-tündére voltál: fiókodban motozok… Majd, mikor már férjed s fiad volt, de a szerelem hozzám kapcsolt, s megszöktünk: meztelen táncoltál az erdei zuhogónál az Óriáshegységben, nyári holdnál, emberi Titánia, a gyepen… Álom a lepke-fénykép, megfakult, kihűlt a csók, mely nagy nyarunkra gyúlt, csak agyamban szikrázik még a mult. De, vér s hús, én se vagyok menedék: vér s hús voltál! S jaj, túléli meséd egy tűd… szalagod… egy ceruzavég!