Mi, hárman

Azt vesztetted el, mikor rabja lettél annak, ami bűn volt és rémület (halálos rabja, lelkiismeret szerinti), azt, akiért vezekeltél és annyit menekültél, ujrakezdtél: azt, aki, mint én, szintén szenvedett, csak másképp: őt, akit egykor gyerek- sziveddel nálam is jobban szerettél. Közben húsz év, és most halál: te… Mi hogy volt s miért, nehéz elmondani: cselekszik a gyors gyűlölet, de mi – utólag látom – ahogy öregedtünk, magunkat romboltuk, míg védekeztünk, és mindhárman mindenre ráfizettünk.