28.

Parancs

Nem tudom én, mi igaz: rohamokban
érzek, dolgozni is úgy dolgozom:
növök s növelek, nagy hullámokon
röpít valami: mindig gyanakodtam,
hogy ha nem mesterségesen-nyugodtan,
hát egy epilepsziás hatalom
robbanásaiban gondolkozom:
így szerettelek? Így! Csak így? Azonban
huszonöt évig?! Házasságnak ez,
sőt életnek is elég: végleges
parancs kezdte, s már kisérteties,
hisz tovább nő, bár agyrém, lehetetlen:
oly vesztett jók élő emléke bennem,
hogy a mindent is öröm keveselnem.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]