Parancs

Nem tudom én, mi igaz: rohamokban érzek, dolgozni is úgy dolgozom: növök s növelek, nagy hullámokon röpít valami: mindig gyanakodtam, hogy ha nem mesterségesen-nyugodtan, hát egy epilepsziás hatalom robbanásaiban gondolkozom: így szerettelek? Így! Csak így? Azonban huszonöt évig?! Házasságnak ez, sőt életnek is elég: végleges parancs kezdte, s már kisérteties, hisz tovább nő, bár agyrém, lehetetlen: oly vesztett jók élő emléke bennem, hogy a mindent is öröm keveselnem.