A végtelen pillanat
| Időnkint elhagytalak: összevesztünk, |
| s dac s gyöngeség vitt, vagy egyszerüen |
| kalandvágy, vagy mert az életeden |
| akartunk változtatni (majdnem eltűnt |
| ilyenkor önzés, érdek, keseregtünk, |
| hogy kötve tartalak!) – de azt sosem |
| tudtam felejteni, a végtelen |
| pillanatot, melyben egymásra leltünk, |
| az elsőt, a többé-sose-szünőt, |
| a csillaggyújtó-indító erőt, |
| felmentőnket minden bíró előtt; |
| él az, túlél az, halott kedvesem: |
| te lobogsz, te, maga a Szerelem, |
|
|