25.

A végtelen pillanat

Időnkint elhagytalak: összevesztünk,
s dac s gyöngeség vitt, vagy egyszerüen
kalandvágy, vagy mert az életeden
akartunk változtatni (majdnem eltűnt
ilyenkor önzés, érdek, keseregtünk,
hogy kötve tartalak!) – de azt sosem
tudtam felejteni, a végtelen
pillanatot, melyben egymásra leltünk,
az elsőt, a többé-sose-szünőt,
a csillaggyújtó-indító erőt,
felmentőnket minden bíró előtt;
él az, túlél az, halott kedvesem:
te lobogsz, te, maga a Szerelem,
a lét teremtő idegeiben.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]