Hova?
No de, komolyan, édes: hova lett |
Sztraka, a hű cseh? Mint mi, úgy örűlt |
utazásunknak, végre sikerűlt! |
(A Barlangra ő figyelmeztetett.) |
Hova lett?… S rég láttuk az Öreget, |
a dilinós bácsit: a padon ült, |
rom-háza előtt, és mindig fütyűlt, |
amikor fent – emlékszel? – az üveg- |
verandán… S Kati néni? S hova a |
jó doktor? S az a fiatal anya: |
csak úgy ni?! – ő, a barátnőd, Baba?! |
S a többi, akit sirattál, szerettél: |
mind-mind?… Borzong a fák közt a hideg szél… |
S legfőképp magad – mondd már: hova lettél? |
|
|