Emlék a szivednek

Sose daloltam rólad: köznapi nyelven szól ma is idegem s agyam: az édes látomást, mely benne van, teljes természetesség hozza ki: te hozod ki: költőd nem pengeti lantját, de vizsgál s ítél, ahogyan a lélek orvosa, s szava olyan biztos, mint a számok képletei. Rím s ütem nem halott kellék: csodát, zenét akar: arányt, s szimetriát: formát, életet: ahogy a virág, a sejt, s a kristály. Modorról, s keretnek, ennyit. A többi? Emlék a szivednek: az, hogy szerettél, s szeretlek, szeretlek.