Új hazád

Szöktél volna csak, akárhova, szöknék, keresnélek, víz alatt, föld felett. Sárga kikötők? Néger szigetek? Föltépném csillagunk Egyenlitőjét! S vitt volna uj egekbe repülőgép, tudós próba, űrhajó, őrület: indulnék én is –: hátha rád lelek? S pörölnék a Pokollal – könyörögnék, uj Orpheus!… Napok eddig, s hetek, óh, de nehezek voltak nélküled! Ami most jön, hosszabb és nehezebb. Sehol-Soha a neve uj hazádnak: ott vagy. Ott se vagy. Nem vagy: csak a fáradt képzelet kapkod a Semmibe utánad.