A jó hatalom

Minden erőm, vágyam, képzeletem, a semmivel küzködik, egyre zaklat és háborog, mégis csak annyit adhat, hogy százszorosan, ezerszeresen fájva, ujra idézi, szüntelen idézi, uj kínoktól részegen idézi, ujra s ujra, a hatalmat, ami voltál, te, ki a föld alatt vagy: a jó hatalmat, az élet sötét vonzását, titkod édes erejét: de nem ér el. Hív, ujra s ujra, még, még, még, s hiába… Óh, micsoda vad-zord magány fagy rám!… Ami végső utad volt, engem is elvitt: mindenből kikapcsolt.