A hír

Mozgás, kép, hang, fagyott-merevedett minden a hírre, s megállt: valami ős „Legyen!” a „Ne legyen!”-t mondta ki, bár, zokogva, még csak a nevedet, aztán pár szó, még az is leplezett, s robbanni kezdtek eresztékei szívnek-anyagnak, s törni-porlani- párologni percek s évezredek; s végűl a tény: villámok s éjszakák gyúltak-fúltak-haltak egymáson át s menekűlt, vitt belőlem a világ: visz ma is, visz: ott vagyok teveled, nem tudom, hol, s itt: veled s nélküled, és minden egyre érthetetlenebb.