Műtőben

A golyvás nyak, mint dagadt sárga tök, nyilt a gyors kés s hat gumikéz mögött, majd – (uj tolókocsi!) – zsíros hasat metszett néhány mesteri mozdulat párolgó üregekké. „Ha nagyon émelyegsz, lépj meg”, súgta doktorom. – De maradtam. Oly szívdobogtató volt a küzdelem és oly megható az (egyébként nem becsült) életért, fogyó kinért, nyerhető percekért, s oly szép, bár nem értettem, az egész véres és tiszta együttműködés, villámtudásé s halk szerszámoké, hogy húsz perc mulva gördűlt (kifelé!) a beteg… Az én hunyt szemem pedig más hősöknek idézte tetteit… Melyik volt szebb?… Már ennek sincs nyoma… Elmúlt? – El! – Akár a marne-i csata!