Régi és modern

Örök helyzet… „Alámerült a Hold. Utána a Fiastyúk. Áthajolt delén az éj. Áltattál csak, öröm! Elmúlt az óra. Magam feküszöm.” Igy fájt Sapphó. Négy teljes héten át ingó tutajon, ingó parti nád között napra-nap leste: jön-e, kit tiltott a törvény, de akart a szív. Igy fájt. Kétezer éve! A kabint, melybe húzódott, lám, én is megint megépítettem, mint már annyian: ismétlődik minden minduntalan; s mint alattam a csobogó vizek, úgy dúdolom modern énekemet: „Lemerűlt a Fiastyúk, le a Hold. Az utolsó vonat elzakatolt. Éjfél van. Ma is áltattál, öröm! Múlik az élet. Magam feküszöm.”