A merénylő víz

Ahogy látóterembe beuszott a kőpárkány alól, összesugott az ámuló víz az egyiptomi hajsisak körűl, s hogy az isteni test hanyattfordúlt s úgy siklott tovább, száz hullámkéz rontott egymáson át, hogy rátörjön. A két kar s láb nyugodt ütemben még szét- és összecsapott s a szép uszó még élvezte a nap becézését a tükrös hab alatt; de a hűvös kristályt egyszerre át- pezsdítette az élő karcsuság, a megnyílt öböl. A lány, a naív, réműlten látta, hogy nekiesik a merénylő víz (csordányi Triton), s menekűlt, vissza… Aztán? A beton- párkány nőbe és képbe belenyírt, – kettévágta, akár egy gijjotin!