Hólé

Kanyarog ide, kanyarog oda, fut és ácsorog, de nem tétova, mert akármerre csipog, csörgedez, mindig okos és következetes, hiszen nem jobbra, ahogy balra se, hanem szivének vonzalma fele igyekszik, ahova jutnia kell: Dunába, földbe… (Vagy az égbe fel!)… Ezért olyan jókedvű, amikor buvik maszatos kupacok alól, vagy ha még a fehér dombok alatt csipkéz ujjnyi barlangfúratokat, vagy ha pici kék tócsákban megáll s gyűszűnkint issza a langy február… Most megint indúl… Locspocs rajzait mintázza és továbbcsörgedezik: holnap már tán nem is lesz más nyoma, csak egy életút térképvázlata.