Ars poetica

Drótoztam épp az uj lány papucsát. „Lehet erről is verset írni?” – „Hát… Verset érzés fűt.” – „S ez bizony nem az!” „Nézd más szemszögből. Lehetne panasz. Sőt méreg. Hogy herdálom az időm! Csipeszt kérek, tűt. A kereskedőn kifogni viszont egész jólesik. Vagy a suszteron. Még a gyerek is örűl, ha gyárt valamit a keze.” „De ha nincs…” – „Gyártson a képzelete! Nyomd meg. Most át a lyukon. Túlpuha volt a szögedhez az a parafa. De így majd tart. Türelem kell, s ami nincs még, az akarat kieszeli.” „Jé! Mit nem tetszik…” – „Én már üveget, varrtam már azt is! S most mossunk kezet.” „De ügyes az úr…” – „Hát még a fiam… Egyszóval: érzés!… Na, jó?” – „Csakugyan!”