Álom

Amerikánál messzebb kontinens felé ringatsz, alighogy megjelensz, Álom, vagy még messzebbre, s úgy sodorsz, hogy alig érek rá figyelni gyors tájaidra: jószagú tavalyi birsalmák sárga daganatai gomolyodnak kötélvasút alá, az Óriáshegység púpjaivá, ökörfarkkóró jön és elmarad, jegenyés állomás, a karszti Szkrad, s a zöldben rózsák vörös sebei és a ködből egy tehén dugja ki szarvas fejét, csörgedező vizek s barlangok nyílnak, szállok, süllyedek és minden repűl, minden eltünik és nem tudom, hol járunk reggelig, csak azt, hogy viszel s még visszahozol, de egyszer ott felejtesz valahol.