Töredék: A tücskökhöz
Bujtok megint a kitavaszodott |
földből, jó tücskeim? Isten hozott! |
Félévvel Buda ostroma után, |
ezerkilencszáznegyvenöt nyarán |
nyitottam ki úgy az ablakomat, |
hogy a rőtparázs telehold alatt |
oly nagyon rátok csodálkoztam. A |
ti őrületetek az a muzsika, |
az a szörny jókedv, mely ágyam köré, |
az izgatott nap romjai fölé |
visszahozta, fölépítette a |
békét. Másfél éve már! Micsoda |
varázs volt az a részeg éjszaka, |
az az egy-helyt cikázó kép-zene: |
augusztus, kedd, tizennegyedike!… |
Másnap kótázni kezdtem… Ti, mire |
virradt, zártátok a magatokét; |
s lám, az én nótám ma is töredék. |
|
|