Töredék: A tücskökhöz
| Bujtok megint a kitavaszodott |
| földből, jó tücskeim? Isten hozott! |
| Félévvel Buda ostroma után, |
| ezerkilencszáznegyvenöt nyarán |
| nyitottam ki úgy az ablakomat, |
| hogy a rőtparázs telehold alatt |
| oly nagyon rátok csodálkoztam. A |
| ti őrületetek az a muzsika, |
| az a szörny jókedv, mely ágyam köré, |
| az izgatott nap romjai fölé |
| visszahozta, fölépítette a |
| békét. Másfél éve már! Micsoda |
| varázs volt az a részeg éjszaka, |
| az az egy-helyt cikázó kép-zene: |
| augusztus, kedd, tizennegyedike!… |
| Másnap kótázni kezdtem… Ti, mire |
| virradt, zártátok a magatokét; |
| s lám, az én nótám ma is töredék. |
|
|