344.

Valahogy ott

Kik messzebb, mint Kalypszók s Nauzikák,
lányok, asszonyok, elképzelt csodák,
száz, ötszáz, ezer év utániak,
véreim bár, mind távolabbiak,
közösséghívők vagy hitetlenek,
ha magamfélék, ha még emberek,
gondoljatok rám. Ha tündére csak
egymásnak két sóvár lélek, akad
tiköztetek is szövetségesem
s megérzi majd, hogy csókolnám, milyen
szerelmesen: ha kigyúl szivetek,
szólítsatok, s valahogy ott leszek,
mindig veletek leszek, véretek
lobogásában, emlékeitek
árnyéka alatt, az esti tücsök
dalában és költőitek között:
árnyat árnyak, ismeretlen csodák,
ébresszetek, míg lesztek, Nauzikák!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]