Negyedik Világ

Roncsok, szikrák, fél-árnyak, embriók, lassan megsemmisültök. Te a csók lehettél volna. S te? A te neved: a nő, aki sohase tudta meg, hogy szerettem. Lélek, kiből a láng átugrott az időbe, tört szilánk, idézni próbálsz? Késő. Valaha még el tudtam volna mesélni a történetedet – s íme, túlnehéz érintkeznünk: fogyó kiterjedés foglya, te, s ti, többiek, hézagok, síkokká, vonallá hasadtatok: máris csak emlék s tévedés visz át hírt hozzátok a Negyedik Világ utasáról: itt vagyok köztetek, csak nem fogtok fel, tiszta szellemet, ti, kikből külön álmotok kivont, ti, szűnő tér, ti, testnélküli pont.