Évák és Kígyók

Mulasztott, messze paradicsomok álma leng körűl. Tenger; s viharok, melyek ijesztve hívtak. Válaszút másik ága, amely csábítva fut s vádolva már! Hullt szirmok. Égi hit, kétely nélkül. Nem-ismert könyvek. Itt egy tétova perc, ott sok hosszu év, rossz döntéseké. Gőgös gyengeség, hogy nem nyujtottam békülő kezet ellenségemnek, aki szeretett. A sok vesztett táj, a sok de, a ha, süllyedt aranyszigetek, a tova- kéklő ifjúság: rettenetesen fáj néha, hogy egy, csak egy életem volt a földön! Zárt paradicsomok, mik várhattak bennetek?! Mily titok?! Milyen almák?! – Óh, nem-ízlelt izek! – S mily Évák!… S Kígyók, mily… érdekesek!