Nemzedékek
| Harmadszor látom, hogy szárad a Szép, |
| s mily üde, ami a nyomába lép, |
| habzik-csordúl az örök-fiatal |
| élet: harmadszor látom a cserét, |
| a változást, amit tizenöt év |
| mindig meghoz s szerepeiteken |
| úgy végrehajt a szörnyű szerelem: |
| harmadszor látom öregedni szép |
| arcotokat (s velük a magamét), |
| barátnőim, nemzedék-társaim, |
| intő gyönyöreim és gyászaim, |
| s csak magamat siratom bennetek, |
| magamat mentem, ha emlékeket, |
| ha közös időket emlegetek: |
| jön az új tavasz – én látom, ti nem! – |
| itt van, és szép, szép, rettenetesen; |
| s rettenetes, hogy milyen idegen. |
|
|