335.

Kérdezhetek?

Kérdezhetek? Kérdezzek? Fényre, bús
lepkék, tódultok? Vággyal koszorús
árnyak, gyúltok még, lelkek? Tégedet,
míg éltél, sajnos, nem szerettelek,
nem eléggé: fájt, ugye? Villan a
ligeti ablak; de a lakosa,
hol a görög lány? Büszke, nagy szeme
már csak könnyes dac? És te, tudod-e,
hogy elárultál? S te, az a titok –
óh, elfordulsz? Még mindig úgy sajog
a régi önvád? Te a lényeget:
mondd, így jobb lett, jobb így az életed?
Nem? Igy is gyász? S te ki vagy? Oly kevés
a legtöbb is? Hát minden tévedés?
Nyáréji hold, szivek zűrzavara,
óh égő avar esti illata,
s ti, sorsok, álmok: csak sírnunk lehet?
Kérdezzek? Vége?! Hát kérdezhetek?!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]