Kérdezhetek?

Kérdezhetek? Kérdezzek? Fényre, bús lepkék, tódultok? Vággyal koszorús árnyak, gyúltok még, lelkek? Tégedet, míg éltél, sajnos, nem szerettelek, nem eléggé: fájt, ugye? Villan a ligeti ablak; de a lakosa, hol a görög lány? Büszke, nagy szeme már csak könnyes dac? És te, tudod-e, hogy elárultál? S te, az a titok – óh, elfordulsz? Még mindig úgy sajog a régi önvád? Te a lényeget: mondd, így jobb lett, jobb így az életed? Nem? Igy is gyász? S te ki vagy? Oly kevés a legtöbb is? Hát minden tévedés? Nyáréji hold, szivek zűrzavara, óh égő avar esti illata, s ti, sorsok, álmok: csak sírnunk lehet? Kérdezzek? Vége?! Hát kérdezhetek?!