Bíztató a tavaszban

Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, multhoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserüség. Kaptál ütleget, kaptál eleget (légy keresztyén s mondd: érdemelteket, s könnyűlsz tőle!)… Most ne vélt igazad emlegesd, s ne a hibát, a zavart (az benned is volt!): nézd a rétet, a nagy fényt, a Feltámadást!… Tavasza jött újra a földednek: nézd, a nép dolgozik, szépűl város és vidék: nem árt, hogy eltűnt sok gőg, régi copf, s jobb lesz a jó, ha te is akarod, ha igazán…: másét és magadét, úgy gyógyítod a ma ezer sebét, ha az csordítja megnyugvó szived, ami sosem elég, a Szeretet!