Buddhista pokol

Cérna-ormánya s nagy feje mögött szinte nyak nélkül nőtt, gömbölyödött, dagadt égnek az óriási hát s a kövér has alatt négy pici láb próbált tipegni. Kétségbeesett mohósággal szakadatlan evett a roppant Szörny. „Hiúságod, szegény, ez az eleven pokol” szólt, felém fordulva Buddha, „s íme, láthatod, mit kell, mennyit kell szenvednie, hogy kielégüljön!” Orr s íny ingere volt köröttünk a világ, csemege, húsok, méz, tejszín s nektár tavai s kalács-rétek: s e gazdag, édeni tájat szürcsölve sírva szuszogott a hegynagy Állat: láttam, hogy mozog ormánya, az a kis szívó fonál, s annak legvégén a tűfoknyi száj.