Temirkul Umetoli
Hol vagy, Temirkul Umetoli? Ki |
küldött, kirgiz poéta? Amikor |
– úgy hittük – legnagyobb volt a veszély |
s köröttünk még a mennydörgő anyag |
vívta csatáit, jöttél, idegen |
egyenruhában, de nem idegen |
szívvel, s először mondtad ki a szót, |
bunkerben: – Költő!… Turkesztán fia, |
emelted a roskadozó magyart, |
két más nyelven dadogó agy közé |
szellemi apák nevét s álmodat |
vetted tolmácsnak, megmentetted a |
könyvtáram, a családom, életem |
s többet is… tán mindent… – Hol vagy? Ki vagy? |
Tudtad, mit tettél? – Nem. – Csak a magam |
csodáját mondom, s úgy suttogom a |
nevedet: Temirkul Umetoli! |
|
|