Temirkul Umetoli
| Hol vagy, Temirkul Umetoli? Ki |
| küldött, kirgiz poéta? Amikor |
| – úgy hittük – legnagyobb volt a veszély |
| s köröttünk még a mennydörgő anyag |
| vívta csatáit, jöttél, idegen |
| egyenruhában, de nem idegen |
| szívvel, s először mondtad ki a szót, |
| bunkerben: – Költő!… Turkesztán fia, |
| emelted a roskadozó magyart, |
| két más nyelven dadogó agy közé |
| szellemi apák nevét s álmodat |
| vetted tolmácsnak, megmentetted a |
| könyvtáram, a családom, életem |
| s többet is… tán mindent… – Hol vagy? Ki vagy? |
| Tudtad, mit tettél? – Nem. – Csak a magam |
| csodáját mondom, s úgy suttogom a |
| nevedet: Temirkul Umetoli! |
|
|