Egymás burkai

S milyenek vagyunk nektek mi? Ha ti burkok, mi nyilván fordítottjai, feszültség, bélés, töltés, homorú tükrötökben tükrözve domború párhuzamosság: a vér s hús szeme, a tapintás két gömbfelülete egymásra zárúl, s ikertükre, vak káprázata visszára látja, vagy egyszerre úgy is látja – mit? – magát s a másikat: villámtükörcsaták gyúlnak a belső éjben, s ez az a varázslat, az a geometria, amely miatt mint felhő boritasz, mint szárnyas égbolt, s ugyanakkor az én gyönyöröm is mint teljes burok borulhat a tiédre: Itt meg Ott nincs többé, s mint a világegyetem, csap szét bennünk valami végtelen.