Utaztunk
| Mire emlékszel? Utaztunk. De hol? |
| Egymásban? Biztos? Tehát menny s pokol |
| mi volnánk csak? S kettesben? Vagy magunk? |
| S a hús tudja igazi viszonyunk, |
| a külső test? Vagy egy másik csoda? |
| Hol kezdődik és hol végződik a |
| valóság? –: ez a bökkenő: ezen |
| sokkal több dől el, mint a szerelem, |
| miénk s másoké: talán az egész |
| élet, s amit léleknek hívnak, és |
| istennek, öröklétnek!… Furcsa, hogy |
| a tegnap kezdte… Az kezdte? Gyerek- |
| koromban már láttam a szemedet, |
| egy egész album tele volt velük, |
| az Erzsébet Királyné: óh, azok |
| a szemek néztek, hívtak mindenütt, |
| később is, mint most benned: – te, lehet, |
| hogy az anyag is csak emlékezet? |
|
|