Nem igaz!
S aztán, hogy újra találkoztatok, |
már mint két testvér. A teljes titok |
szabaddá tette vágyaitokat. |
Megtanultatok hallgatni, sokat, |
vagy sok szóba, ha éppen úgy esett, |
rejteni a kevés szükségeset, |
télbe a nyarat, halott formulák |
játékába a remegő csodát, |
mesét gyártani, igazit, talán |
még repülni is a hold sugarán, |
tündérmódra vagy boszorkányosan, |
és úgy szeretkezni, nyilvánosan, |
hogy aki látja, az se higyje el… |
Ki még kérdez, ennyit sem érdemel. |
Aki meg ért, gondoljon a maga |
s mondja, hogy: hipp-hopp! Mondja, hogy… Mit?… Azt, |
amit én, hogy: az egész nem igaz! |
|
|