Nem és Igen

A fülkében csak ti. Megszakitott csókként röpködtek a szavaitok, sóváran már s még anyagtalan, és magasból szállva a tények nehéz világa felé. Tudtátok, mi lesz, de a Nem! még erős volt: hátha ez, ez az egész csak csapda, s nem a vágy az igazi, hanem a hiuság, hátha csak az eseng úgy bennetek. Harc volt kezdődő közösségetek, s a vereség félelme. De, hogy ott, a kék parton járt a vonatotok s megállt, egy percre, a tónál, ahol válni kellett, már úgy váltatok, oly kész szövetségben, mint két vesztes, és mikor a fütty szólt, a felismerés egyszerre nyilalt át szíveteken, hogy kár volt várni, s hogy: Igen, igen!