1938

Napraforgó-, krumpli-, kukorica- táblák jöttek, forogtak: ez soha nem változik. Tarló, varjúsereg. Húsz évvel lettem én is öregebb. Csöndben kocogtunk át négy-öt falun. Fáradt voltál. De ma is éppen úgy üdvözöltél: „Kedvelt hívünk s öcsénk!” – mint egykor, és csókkal jöttél felém a mátészalkai poros perronon, régi és most már csaholci rokon, Mihály, méhész-pap, öreg esperes. Alakod tört volt, bajúszod deres. „Esztike?” „Megvan; s a gyerekeid?” Meséltem Klárát, Lóci csínyjeit. Nevettünk, elhallgattunk. Szomorú világ volt ez már, félig háború. Csönd. Kocogtunk. Körben varjak hada. S napraforgó, krumpli, kukorica.