Egyiptom felé

Mint lánya, Vénusz, örök, isteni csoda a Tenger! Ringó, vágyteli testében, amely csókol, ostromol, karcsú hajónk mint roppant ék hatol mindig előbbre. Harmadnapja már, hogy csoda-gép és csoda-láthatár kápráztat, Kettős Mithológia, s most ez a mozgó, tündér éjszaka fent és alant, e kéjes puhaság, mely nyílik-zárul s bár folyton tovább ereszt, mégis tart, ez a végtelen, szemérmetlen ujjongó ős-elem téged is úgy fog, úgy ringat, simúl, fán s ércen át úgy idegeidbe nyúl, úgy körűlnyaldos, körűlhízeleg, hogy rettegve és szinte testileg érzed, amit a Tenger és a Gép: két óriás nászának gyönyörét.