Ra Isten

Napon! nagy napon! forró homokon! Ott voltam boldog, a déli napon! Ott volnék az! Didergő szívemen megváltó emlékként melengetem Itáliát, Egyiptomot, a Fényt. Hevertem már hajók vándoraként a fedélzeten, ég és víz között, mely egymás azúrjába öltözött s egyetlen, izzó, kék harangba zárt, s bámultam a gyulladó láthatárt és hevertem villámló partokon, mindent idézve, mi velük rokon, nyári Alföldet, falut, Balatont, s ittam valami ősi és bolond sóvárgással Ra Isten sugarát, mint a legjobb őrület italát, de sohse tudtam betelni vele… Jőjj, Robbanás, a szívembe, ide!