Gyöngeség

Millió méh zümmögő moraja árad be ablakomon. Bár soha ne kéne mozdulni! Szívem alig bírja robotját, dobbantásait, úgy húz, úgy fojt, úgy megöregedett. De te mikor fáradsz ki, gyűlölet, gonosz, ki folyton kísérsz, tudva, hogy dühöddel szemben védtelen vagyok? Gondoljon rám a Föld túlsó felén haraggal csak egy ellenségem, én már szenvedem ádáz fulánkodat: az gyilkol most is. Kint delel a nap; nagy béke zsong. Nem volt igazatok! Nem lesz! Óh Krisztus, de gyönge vagyok, de keresztény, de beteg! Harc? Velem? Ne vétkezzetek tovább ellenem! Szörnyű ez… S óh, kint a nyár zsivaja, millió méh zümmögő moraja!