Nincs értelme?

Nincs értelme? Neked sincs. Szép? Talán. Begubóz; vagy: lehámoz! Fuvolán jött az imént az a kis panasz, a fogyó remény fáradt mozdulata, bókoló bánat. Most meg – most milyen szikra-szökőkút! Kép, dallam, ütem beléd furakszik: idegeiden érzed becéző ujjait, kezét, pici robbanásokat, s szerteszét ereiden, tüdődben: mindenütt fojt s gyujt, mint a villámló szerelem, s minden porcikád, amelyet megüt, valami csillagközi szenvedély körtáncát kezdve-újítva beszél az ősi lángról… Értelme? Hogyan volna, lehetne?!… Óh, a zene!… Van szótára a –? Neked sincs!… A zene? Vetkőzés! Csók! Isten árama: Te!