Zene
| Hangok, tündérek, láthatatlanok, |
| míg a fül meg nem idéz, áramok |
| s jelek aztán is, tán a túlvilág, |
| az egyik, ti, kik szívünk ritmusát |
| isteni lüktetésbe kötitek, |
| illanóba és gyárthatóba, ti, |
| bent a Kintnek, óh zene, mennyei, |
| be jó átadnom magamat neked |
| s keretezni szárnyas képeidet, |
| hegedűk, a suhogásotokat, |
| harsonák, villámtornyaitokat, |
| a tengeredet, teljes zenekar, |
| a nem-tudom-mit, melybe belehal, |
| belevész minden külső mozdulat: |
| be jó, így, szűnve s mégis nőve, csak |
| sejteni az imbolygó tudatot, |
| s megsemmisűlni: Minden Én Vagyok! |
|
|