A cigány benned
S közben mindig a tücskök!… Szép ez a |
gazdátlanul lebegő muzsika, |
ez az egyetemes, nagy vigalom. |
Tépheted a hajad, hogy siralom |
a földi sor, dicsérheti mese |
a bölcs hangyát: a perc szerelmese |
fütyül gondra, jövőre!… S láttad-e, |
hogy sütkérezik az a fekete |
bogár a napon? milyen édesen |
hátrál vissza a lyukába, milyen |
fürgén, ha fenyegeted? s csápjait |
mozgatva hogy jön, hogy leselkedik |
megint kifele?… Hogy olyan kicsi, |
azért még lehetsz testvére neki: |
ő a cigány benned, a lélek, a |
szeresd benne az ellentétedet, |
szeresd, mert könnyelmű s elégedett! |
|
|