A cigány benned

S közben mindig a tücskök!… Szép ez a gazdátlanul lebegő muzsika, ez az egyetemes, nagy vigalom. Tépheted a hajad, hogy siralom a földi sor, dicsérheti mese a bölcs hangyát: a perc szerelmese fütyül gondra, jövőre!… S láttad-e, hogy sütkérezik az a fekete bogár a napon? milyen édesen hátrál vissza a lyukába, milyen fürgén, ha fenyegeted? s csápjait mozgatva hogy jön, hogy leselkedik megint kifele?… Hogy olyan kicsi, azért még lehetsz testvére neki: ő a cigány benned, a lélek, a ráérő idill, a bohémia: szeresd benne az ellentétedet, szeresd, mert könnyelmű s elégedett!