Varázs-tó

S megint kimentem a rétre, megint néztem az égő áradást, a színt: egy új égbolt új csillagtengere repült le velük a völgybe, ide? a hajnal? a szivárvány? Hirtelen belerohantam e nagy, végtelen szépségbe, ölelni akartam a rétet, csókolni a millió csoda- virágot, enni, fürdőt venni szent ifjúságukban, meggyógyulni, mint varázs-tóban a beteg: részegen hajoltam le, arcomon, szememen éreztem a cirógatásukat: óh, hogy locsoljam üde habjukat egész testemre?! Gázoltam az üdv hullámait, szívem fájt, reszketett, s ameddig csak elláttam, mindenütt húrik s heterák tánca lebegett.